Amikor elkezdtem írni ezt a blogot elhatároztam, hogy kizárólag csak saját tartalommal fogom megtölteni. Nem fogok internetről letöltött fotókkal és grafikákkal pózolni. Éppen ezért eddig a profilkép és a banner is ugyan az a kép volt. Az a kép, amit a tavalyi szerény termésem egy részéről készítettem. 

Felkértem hát egy grafikust (rem-art), hogy tervezzen nekem valami olyat, amitől leesik az állam. Több támpontot nem is adtam neki :-) Nem ijedt meg és valahogy nagyon ráérzett erre a chili dologra, mert amit készített, az igazán nagyszerű lett.

Hölgyeim és Uraim, a Chili Paprika Blog új arculati elemei:

Profilkép:

  Sajnos nem volt időm írni az elmúlt hetekben, mert túl sok minden történt. Ilyen például egy munkahely váltás, és a tavasz önmaga is sok egyéb elfoglaltságot adott. Persze ettől függetlenül a paprikák haladtak előre a fejlődésben, és már három hónaposak. Alább láthattok is egy képet róluk. Természetesen ez nem az összes, mert habár korábban még elfértek ebben a sarokban, mára már szét kellett pakolnom őket több helyre.

  A magok mindegyike külső forrásból van. Hármat kaptam egy cimborámtól, egyet magam gyűjtöttem, hetet pedig a Fatalii-tól rendeltem. Ezeknek a fajtáknak a nagyrészét soha sem kóstoltam, de még csak nem is láttam élőben, így kénytelen voltam az internetről összeszedni egy-egy rövid jellemzést róluk. A bejegyzés végén megtalálhatók azok a linkek, amiket felhasználtam az írás során, mégiscsak így etikus.

  Úgy tapasztaltam, hogy a Fataliitól rendelt magok jó minőségűek, szinte mindegyik kicsírázott. Nyugodt szívvel tudom ajánlani az ő magjait. Én ott rontottam el, amikor nem vettem észre, hogy a regisztrációért cserébe ingyenes a postaköltség a megrendelőnek.

  Kezdem is azzal a hárommal, amit József cimborám ajándékozott nekem, majd folytatom a többivel. 

• Jalapeño Farmers' Market Potato
• Lemon Drop
• Bhut Jolokia Caramel
• Habañero Chocolate
• Goat's Weed
• Habañero Large Brown

  Ma átültettem a palántákat a fesztiválokon is kedvelt formátumú műanyag poharakba. A poharak aljára méretes lyukat szúrtam a feleségem körömvágó ollójával, majd 3/4-ig feltöltöttem földdel. Ugyanolyan típusú földet használtam, mint amibe a magokat is ültettem. Ha egyszer bevált, minek változtassak?

  A poharakban lévő földbe kis mélyedéseket alakítottam ki, mely körülbelül 4-5 cm mély. A palántákat egy villa segítségével, a gyökeret körülölelő földdel együtt átemeltem a kialakított lyukacskákba. Egy kis földet szórtam még a tövekre, majd egy-másfél centiméternyit feljebb húztam a szárakat. Erre azért volt szükség, hogy a gyökerek amik kilógtak a földlabdából, most szépen kiegyenesedjenek. A poharakra ráírtam a paprikák neveit, bár tavasszal szerintem úgy is össze fognak keveredni amikor a végleges helyükre kerülnek.

  Ezután jöhetett is a langyosvizes öntözés. Szépen búcsút vettem a szobai permetezőtöl, amit a ültetés óta használok. Beruháztam egy kicsi öntöző kannára, aminek jó hosszú a csöve. A hosszú cső előnye az egymásmellé, és a lámpa alá zsúfolt palánták könyebb öntözése. Ez az öntöző kanna pont ugyan annyiba került, mint a szobai permetező, szóval a "beruháztam" kifejezés egy 399 forintos tétel esetén kissé megmosolyogtató. 

  Alább láthatók a palánták. Én csak úgy hívom őket, hogy az ültetvény, habár lássuk be ez egy meglehetősen túlzó név erre a 50-60 palántára. Hoppá, ez már a második túlzás ebben a rövid írományban. Lehet, hogy valamilyen komplexusom van?

  Termékkóstolós bejegyzést írni? Marhaság! De tényleg az! Egy étteremről lehet írni olyanokat, hogy bunkó a pincér vagy pisiszagú a hárslevelű. De egy fogyasztási termék íze teljesen szubjektív, hiszen minden ember másként érzi ugyanazt az ízt. Mindenkiben más érzelmeket és emlékeket idéz fel egy-egy összetevő íze és illata.

  Akkor miért írok a Chiki-Chili termékeiről? Hát nem a reklámbevételekért és nem is az ingyenes termékmintákért. Azt hiszem ez valamiféle szimpátia lehet. Pár hete olvastam egy interjút Istvánnal, a szószok készítőjével, és nagyon megtetszett az, amit csinál. Fel is kerestem a Chiki-Chili weboldalát és megrendeltem az összes (egészen pontosan négy) szószt mert ha esetleg nem tudnátok, van nekem egy - még éppen hogy egészséges mértékűnek mondható - chili szósz gyűjtőszenvedélyem. Nagy sajnálatomra a Perzselő pokol névre keresztelt termék már elfogyott, de annyi baj legyen, jöhet a többi: 

• Édes rémálom
• Boszorkány lehelete
• Ogre csókja

  Nem tudom miért, de a termék logoja számomra a The walking dead című sorozat hangulatát idézi, de ez talán méginkább szimpatikussá teszi a terméket. Még ha ez az asszociáció csak az én fejemben létezik is.

  A kóstolás három féle módon történt. Először önmagában próbáltam ki őket azért, hogy semmi se befolyásolja az első élményt. Utána egy kis kenyérrel, azért, hogy a csípős íz mögé tudjak nézni. Végül pedig levesben, mert tapasztalatom szerint a csípős szószok forró folyadékban néha egészen meglepő módon meg tudják változtatni az ízüket. A leves esetemben csak egy-egy csésze alaplé volt ami nagyon hasonlított a tipikus vasárnapi húslevesre. 

  Hurrá, szerdán napközben, kevesebb mint 72 órával az ültetés után megjelentek az első növénykék. Az első érkező a Farmers' Market Potatoe Jalapeño. Egy héttel az ültetés után pedig már egész méretesek lettek a csemeték, második hét végére biztosan lesznek már közöttük négyleveles egyedek is. 

  Ebben persze nem kis érdeme van annak, hogy sikerült az ideálishoz nagyon közeli hőmérsékletet és páratartalmat biztosítanom nekik. A hőmérséklet 24-25 celsius fok között van a nap nagy részében, míg a páratartalom 65% körül ingadozik. Mind a két érték lehetne egy picit magasabb, de úgy tűnik a magok nagy része elégedett a körülményekkel. Az alábbi fotó a keltető burkolatán keresztül készült, ezért olyan homályos, továbbá kérem tekintsünk el attól a ténytől, hogy egy konyhai ételhőmérőt használtam a méréshez, ami ráadásul nem is igazán van jól kalibrálva.

   Nagyon sok magvetési módról olvastam, de a legtöbb abban megegyezett, hogy a magokat nem a tasakból közvetlenül a földbe öntjük, hanem ilyen vagy olyan módon előkészítjük őket. Láttam olyat, hogy nedves konyhai papírtörlőbe tették a magokat majd felhelyezték őket egy radiátorra. Olyat is találtam egy fórumon aki pici lyukakat vájt egy pár centi vastag kőzetgyapot lapba, majd ebben csíráztatta a magokat. 

  Én egy sokkal egyszerűbb módszert választottam. Egy napra vízbe áztattam a magokat, majd rögtön el is vetettem őket.  

Persze nem akartam, hogy összekeveredjenek a magok ezért szükségem volt valamire, amiben fajtánként tudom beáztatni őket. Némi keresgélés után találtam egy szilikon sütőformát, amit valamiféle süti készítésére terveztek. Tökéletes! Tizenegy fajta magom van, a forma meg tizenkét darabos.

Hurrá Kedves Internetező!

Rátaláltál az ezeregyedik kertészkedős, receptezős blogra. Hogy szerencsés vagy-e? Döntsd el te, de szerintem találsz ennél jobb oldalakat is az interneten.
Akkor még is miért indítottam el ezt a teljesen feleslegesnek tűnő blogot? Azért mert a tavalyi szerény sikereket hozó chili termesztési kísérletemet idén kicsit komolyabban akarom csinálni. Idén is csupán csak kevés palánta felnevelését tűztem ki célul, de fejlesztettem a körülményeket és az eszközöket. No, de ezekről majd egy későbbi posztban részletesen beszámolok.

Amatőr vagyok! Nincs semmilyen kertészeti vagy botanikai képzettségem, csupán az amit az internetről összegereblyéztem. Ja, meg sikerült egy páfrányt éveken át életben tartanom, ami (talán hamis) önbizalommal tölt el. Ennek ellenére remélem lesznek olyan olvasók, akiknek még így is segítséget nyújt a tevékenységem és biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok is, akik felháborodnak az esetleges hülyeségek miatt. Mind a két tábornak azt javaslom, hogy fűzzön hozzászólásokat a bejegyzéseimhez, így a következő évre talán összeáll egy használható kézikönyv az amatőr chili paprika termesztők számára.

Amennyiben sikerül értékelhető mennyiségű és minőségű termést betakarítani, úgy ezeknek az egzotikus paprikáknak a felhasználásáról is születhetnek írások az év vége felé.

Kérjük ne kapcsoljanak el,

Gábor
"Hagyd hogy csípjen, ne küzdj ellene"