Gyerekkoromban nem igazán játszott szerepet a hit, a vallás. Bendegúz szavaival élve: „Nem olyan családból származom én!”. Persze, ünnepeltük a karácsonyt és arra is emlékszem, amikor megkaptam az első G.I. Joe katonámat. Az idei adventi várakozás ezzel szemben egy igazán izgalmas időszak lesz az életemben.
Lehet, hogy meglepő, de az idei fesztivál volt az első, amire sikerült eljutnom. A korábbi években már többször is tervben volt az esemény meglátogatása, de mindig közbejött valami, ami miatt le kellett mondanom róla. Hiába írtam bele a naptáramba, mégsem lehettem ott.
A délelőtt 10 órás komppal érkeztem meg Nagymarosra. A kompkikötőtől csupán pár perc sétára van a Fő tér, amit már a hangosbemondó zaja és a zene dübörgése alapján is könnyen meg lehetett találni.
Szüreteléskor a levelek takarása miatt nem vettem észre ezt a szépen kifejlett paprikát. Mikor lehulltak a levelek már késő volt leszedni, az őszi fagy tönkretette.
Néhány tövet a földben hagytam a téli fotók kedvéért... megérte.
Kedves sógoromtól, Bálinttól kaptam egy csomag paprikamagot. Egyből látszott rajta, hogy bizony ez egzotikus országból érkezett, vagy csak a csomagolósoron garázdálkodott egy méltatlanul alulbecsült gépbeállító munkatárs.
Próbáltam információt szerezni a termékről, főként az érdekelt, hogy hogyan is nevezik ezt a fajtát. Írtam egy levelet a Thaiföldi cégnek, de semmilyen választ nem kaptam. Úgy tűnik a vevőszolgálat nem áll a helyzet magaslatán, vagy egyáltalán nincs is ilyen osztály a cégnél.
Nem vagyok rendszeres torma fogyasztó, ami esetemben a következőképpen fest. Húsvétkor veszek egy kis üveg fogyasztásra kész ecetes reszelt tormát. A negyede elfogy ilyenkor, talán egy-két alkalommal még előkerül év közben, majd a következő húsvétkor kidobom a hűtőből és beteszek a helyére egy újat. Nem nagy anyagi áldozat ez, de én cseppet sem szeretek ételt kidobni, ezért idén úgy döntöttem, hogy magam készítem el torma krémet.
Adatgyűjtés közben utánanéztem a beltartalomnak, annak, hogy még is miért ennyire elmaradhatatlan része a torma a húsvéti asztalnak. Kiderült, hogy étvágygerjesztő, gyomorjavító, valamint az emésztést és a vérkeringést elősegítő hatású. Így már minden világos!
A savanyúságomat négy hónappal ezelőtt készítettem, de nem szerettem volna addig semmit írni róla, amíg ki nem derül, hogy milyen lett az eredmény. Bevallom komolyan féltem attól, hogy "felforr", megromlik. Még gyakorlott befőzőknél is előfordul néha ez a probléma, nálam szinte borítékolható, gondoltam.
Miért döntöttem úgy, hogy savanyúságot fogok készíteni életemben először? Pontosan azért, mert még sohasem csináltam, és alapvetően nyitott vagyok az új dolgokra.
Persze az sem elhanyagolható indok, hogy a paprikák egy része nem tudott teljesen megérni október végéig, én meg nagyon sajnáltam volna őket a komposztra dobni.
Két héttel ezelőtt fordult hozzám valaki a nagy kérdéssel, hogy honnan is lehetne jó minőségű magokat beszerezni a paprika ültetéshez. Az elmúlt években több próbát is tettem különböző források felkutatására. Sajnos több negatív tapasztalatom is volt, előfordult, hogy több ezer forintot adtam ki olyan magokért, amik vagy ki sem csíráztak, vagy valami egészen más kelt ki belőlük, mint amire én számítottam. Nem szeretném megnevezni azokat a cégeket és személyeket, akik ilyen silány termékeket árulnak, inkább megosztom veletek azokat a forrásokat, amik több-kevesebb sikerrel, de működnek.
Ha ma beírom a Google keresőbe a "pizza tészta recept" kifejezést, akkor a találatok száma kicsivel 500 ezer felett lesz. Azt gondolom, hogy ez egy irdatlan nagy szám ahhoz képest, hogy ez az olasz-amerikai étel nem igazán szokott szerepelni a nagyszüleink kredence mélyén rejlő, megsárgult négyzetrácsos füzetében. Kipróbáltam néhány olyan étel nevét is, amiről azt gondoltam, hogy biztos több találatot fog hozni (Igen, ezekre mind-mind rákerestem. Szombat délután van, alszanak a gyerekek, ráérek.):
Meglepő, nem erre számítottam. Na, de félreértés ne essék, nem a 2018-as parlamenti választásokra akarom hangolni az olvasót. Nem arra akartam kilyukadni, hogy aki itt él, az csak is rántott húst ehet vasárnap ebédre. Az én célom egyszerű: találni egy olaszos, vékony tésztás receptet amit könnyű elkészíteni.
Ma készítettem néhány képet a paprikáimról, öt fajta növényről meg is osztok veletek egy-egy képet. Sajnos elkövettem egy-két kisebb hibát a kiültetés során, ezért azt az időt amit a korai csíráztatással nyertem, azt el is veszítettem. A képeket nézve azért nincs okom panaszra. Lesz annyi paprikám, hogy még a szomszéd kilincsére is tudok majd kenni. Nem vagyok rosszindulatú, csak igazságos leszek vele.
#1
Igen, létezik olyan, amikor háromszor csíp, de ennyire ne szaladjunk előre. Régóta olvasója vagyok a Csabi konyhája blognak és fogyasztója a Sárréti Chilifarm termékeinek. Így amikor tudomásomra jutott, hogy közösen szerveznek egy csípős hamburger evő versenyt, azonnal jelentkeztem. Ugyan pár éve részt vettem a Don Pepe King Size Burger kihíváson, ahol egy 2,5 kilogrammos monstrumot kellett elfogyasztani, de ezt leszámítva talán valami általános iskolai zsíros kenyér evő verseny volt az utolsó, amin részt vettem.
Feleségem egy hétig kampányolt az ellen, hogy elinduljak a versenyen. Kitalált mindenfélét, hogy lebeszéljen róla. Volt, hogy szépen, volt, hogy erőszakosan.
Aztán amikor már nem jutott eszébe más, akkor nekem esett:
"Milyen erőpróba, te? Odamész ahol ismeretlen pasik összemérik a farkukat, hogy kinek hosszabb? Gratulálok Gábor!"
Erre mit lehet válaszolni? Talán dacosan csak annyit, hogy igen, és remélem nem az enyém lesz a legkisebb.
