Kedves sógoromtól, Bálinttól kaptam egy csomag paprikamagot. Egyből látszott rajta, hogy bizony ez egzotikus országból érkezett, vagy csak a csomagolósoron garázdálkodott egy méltatlanul alulbecsült gépbeállító munkatárs.
  Próbáltam információt szerezni a termékről, főként az érdekelt, hogy hogyan is nevezik ezt a fajtát. Írtam egy levelet a Thaiföldi cégnek, de semmilyen választ nem kaptam. Úgy tűnik a vevőszolgálat nem áll a helyzet magaslatán, vagy egyáltalán nincs is ilyen osztály a cégnél.

  A csomagolás böngészése közben felfigyeltem arra, hogy a lejárati dátum kissé furcsa. Konkrétan 2562 január 6. Persze erre is találtam magyarázatot. Thaiföldön a buddhista időszámítást használják. Hej, ismét tanultam valami újat. A legközelebbi sörözéskor én leszek a legviccesebb figura, aki érdekes tényekkel szórakoztatja a barátait... lehet, hogy el fogják venni a sörömet.

  A csomagba nem kevesebb, mint 100 darab magot csomagoltak, ami a Blumen-es 10 darab/csomaghoz szokott szememnek nagyon fura látvány, bár a korábbiak után ennek már nem is kellett volna meglepetésként érnie.

  Ugyan elég későn ültettem el a magokat, ha jól emlékszem április elején, de ennek ellenére szépen fejlődött bent a házban mind a négy palánta. Májusban kiültettem őket szabadföldbe, ahol június végén már meg is jelentek az első virágok rajta.

  Szeptember elején már szépen piroslottak a paprikák a növényen. Az ízük kellemesen, de nem ehetetlenül csípős. Egy tojásrántottás reggelihez gond nélkül el tudok fogyasztani egy egészet.
Nem mondanám jellegzetesnek, fűszeresnek vagy különösen aromásnak, de így is megéri termeszteni, mert meglehetősen bőtermő.

  Érdekes és üdítő élmény volt találkozni ezzel a termékcsomagolással, valamint a növény felnevelése és megízlelése is öröm volt számomra. A termés nagy részét kiszárítottam, de arról majd egy másik írásomban többet is megosztok.

Gábor
"Hagyd hogy csípjen, ne küzdj ellene"