A savanyúságomat négy hónappal ezelőtt készítettem, de nem szerettem volna addig semmit írni róla, amíg ki nem derül, hogy milyen lett az eredmény. Bevallom komolyan féltem attól, hogy "felforr", megromlik. Még gyakorlott befőzőknél is előfordul néha ez a probléma, nálam szinte borítékolható, gondoltam.

Miért döntöttem úgy, hogy savanyúságot fogok készíteni életemben először? Pontosan azért, mert még sohasem csináltam, és alapvetően nyitott vagyok az új dolgokra.

Persze az sem elhanyagolható indok, hogy a paprikák egy része nem tudott teljesen megérni október végéig, én meg nagyon sajnáltam volna őket a komposztra dobni.

Recept

A paprikákat felvágtam fajtánként különböző módon. A kisebb méretűeket egészben hagytam, de volt egy-két nagyobb is, ami nem találkozott a késemmel. Azért tettem így, mert azt szerettem volna, hogy szép is legyen, ne csak finom.

A befőttes üvegeket forró vízzel sterilizáltam, majd beléjük töltöttem a felvágott paprikákat. Próbáltam kicsit elrendezni a nagyobb darabokat a szebb látvány érdekben. Ezután ráöntöttem a felöntő lét, ami a következő módon készült:

Vizet forralok, amihez literenként 2 deciliter 10%-os ecetet adok, valamint sót és cukrot csak úgy találomra.

Amint felforrt beleöntöm a paprikás üvegekbe és miután hűlt egy kicsit, egy késsel belenyúlok és kissé megmozgatom azért, hogy a bent rekedt buborékok távozhassanak. Utántöltöm a felöntő lével ha szükséges, majd celofánt teszek rá és végül a kupakot. Hűvös helyre tesszük érlelődni.

Eredmény

Amikor elkészültek, akkor még igazán színpompásak voltak, de sajnos pár nap alatt elveszítették a tündöklő színüket. Megpróbáltam egy kis digitális csalással színesebbé tenni őket, de cserébe a képek is természet ellenes színűek lettek. Sajnos az eredeti fotók már nincsenek meg, így a színükben csekély módon, de mégis csak a módosított képeket tudom megmutatni.

A kertem Jalapeno hozama igen bőséges volt, valamint csípősebb bármelyik azonos típusú paprikától, amit eddig kóstoltam. Az üvegekbe pedig tettem még sok más fajtát is, a teljesség igénye nélkül felsorolva például került bele Goat's Weed, Numex Twilight, Lemon Drop, Bishop's Crown. Az utóbbi teljes valójában éretlen volt még, ezért a tartósítás után négy hónappal is megőrizte a ropogósságát.

Íze elsöprő lett. Mármint engem söpört el, aztán szájbavágott, majd felsöpörte velem a padlót. Egy nagy tányér marhapörkölt-nokedli pároshoz alig tudok megenni pár darabot. Ha pedig oly botor lennék, hogy éhgyomorra enném, akkor pedig a toalett papír gyártók tudnának kimutatni egy szignifikáns profit emelkedést.

Ugye csodálatos a csészealátét amin felszolgáltam az első kóstolót? Ez műremek még abból az időből marad meg amikor Avon tanácsadónő voltam. Az egy sötét szeglete az életemnek, nem is írnék róla többet.

Mivel semmilyen fűszert nem tettem bele és a paprikák nagy része is éretlen, ezért inkább fű íze lett a végeredménynek. Na de vegyük észre a lehetőséget ebben! Nagyszerű alapanyagot fog ez szolgáltatni más finomságok elkészítéséhez.

Az biztos, hogy az a pár üvegnyi savanyított chili, amit készítettem nagyon sokáig elég lesz. Nem azért mert sokat készítettem, hanem azért mert ereje már-már fogyaszthatatlanná teszi.

Gábor
"Hagyd hogy csípjen, ne küzdj ellene"