Igen, létezik olyan, amikor háromszor csíp, de ennyire ne szaladjunk előre. Régóta olvasója vagyok a Csabi konyhája blognak és fogyasztója a Sárréti Chilifarm termékeinek. Így amikor tudomásomra jutott, hogy közösen szerveznek egy csípős hamburger evő versenyt, azonnal jelentkeztem. Ugyan pár éve részt vettem a Don Pepe King Size Burger kihíváson, ahol egy 2,5 kilogrammos monstrumot kellett elfogyasztani, de ezt leszámítva talán valami általános iskolai zsíros kenyér evő verseny volt az utolsó, amin részt vettem.
Feleségem egy hétig kampányolt az ellen, hogy elinduljak a versenyen. Kitalált mindenfélét, hogy lebeszéljen róla. Volt, hogy szépen, volt, hogy erőszakosan.
Aztán amikor már nem jutott eszébe más, akkor nekem esett:
"Milyen erőpróba, te? Odamész ahol ismeretlen pasik összemérik a farkukat, hogy kinek hosszabb? Gratulálok Gábor!"
Erre mit lehet válaszolni? Talán dacosan csak annyit, hogy igen, és remélem nem az enyém lesz a legkisebb.
Csabi nem fukarkodott a csípős összetevőkkel, lássuk mi is került az ételbe:
- buci
- 2,5 gramm szellem chili őrlemény
- hagymalekvár
- 15 dkg marha húspogácsa
- 2,5 gramm szellem chili őrlemény
- cheddar sajt
- 4 db Savanyított Moruga Scorpion chili
- paradicsom
- buci
- 2,5 gramm szellem chili őrlemény
- 2 evőkanál Chili Joker szósz
- pirított hagyma
- 15 dkg marha húspogácsa
- 2,5 gramm szellem chili őrlemény
- cheddar sajt
- csemege uborka
- 2 db savanyított Moruga Scorpion
- 1 evőkanál Chili Joker
- 2,5 gramm Szellem chili őrlemény
- buci
Elfoglaltam a helyemet a hosszú asztalnál, ahol a versenyzők mind egymás mellett ültünk. Valamiért azonnal a Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora című képe jutott eszembe. Nem volt túl sok néző, de hirtelen odagyűlt mindenki az asztal másik oldalához. Annyi telefon és fényképezőgép szegeződött ránk, hogy már-már kezdtem kényelmetlenül érezni magam.
Elkezdődött a visszaszámlálás és kezdetét vette a verseny. Az első pár harapás alatt még nem éreztem bántóan csípősnek a verseny tárgyát. A hús szaftos volt, a bacon ropogós, a buci pedig tökéletes. A következő pár harapás után elkezdtem csuklani, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen elszabadult a kapszaicin a számban, mint kupongyűjtő a Joy napokon.
Négy-öt perccel később el is dőlt, hogy ki lesz az első helyezett a versenyben, majd röviddel később a második és harmadik helyezett is elfogyasztotta ezt a pokoli burgert. Én eközben betömtem a burger 2/3-át, de éreztem, hogy ha ennél többet eszem, annak nem lesz jó vége. Na igen, az sem mellékes, hogy tábortűz gyúlt a számban és parázslott a gyomrom. Eldöntöttem, hogy felállok, mert amiért jöttem, azt teljesítettem. A hamburger összetartására szolgáló pálcikát beleszúrtam a zsemle maradványaiba, és emelt fővel rohantam a mosdóba, hogy vízhez juthassak.
Egy egészen új élménnyel is gazdagodtam köszönhetően a csípős hamburger kihívásnak. Biztos sokan ismerik a "kétszer csíp" kifejezést, mikor nem csak a beviteli oldalon, de a kiviteli oldalon is érezzük, hogy bizony csípős volt az étel. Én megtapasztaltam a harmadik tünetet is. Csípős ételek fogyasztása után az ember folyadékigénye megnő, ebben nincs is semmi újdonság. De amikor a rendezvény után nagyjából négy órával kimentem a mosdóba elintézni a kis dolgomat, még nem tudtam, hogy hamarosan megtapasztalom milyen mikor a harmadik helyen is tud csípni... nagyon csípni. Igen, elkezdett csípni ott, aztán zsibbadni is OTT!
Mondanom sem kell, hogy azonnal felfüggesztettem a vízivást, de ennek ellenére az este folyamán még egyszer meg kellett birkóznom ezzel a élménnyel.
Annak érdekében, hogy megússzam a másnapi gyötrelmeket Adam Richman (Fald fel Amerikát) tanácsára hallgattam. A verseny előtt megettem két-három banánt és még egy kólát is ittam. Sajnos Adam trükkje nálam nem működött. Azt már korábban is tudtam, hogy jó a mellékhelységben a WiFi lefedettség, de csak most döbbentem rá, hogy nincs konnektor. A délelőtt és a délután első fele ebben a szellemben telt, valamint sűrű fogadkozással, arról, hogy soha többet nem csinálok ilyet. Ha jól emlékszem életem első berúgása után is megfogadtam, hogy soha többet nem iszom... hát... azt a fogadalmamat nem tartottam be.
Egy percig sem bánom, hogy beneveztem a versenyre! Oké, az unokáimnak nem erről fogok mesélni, vagy ha mégis, akkor azt fogom mondani, nekik, hogy én voltam a győztes.
Gábor
"Hagyd hogy csípjen, ne küzdj ellene"
